József Attila: Mihail Saulescu Aeternitas
Aeternitas
a sárguló világon mégegyszer széttekint.
eldünnyög egy imát is a pópa vonódó hangon.
Az anyó sír, az ökrök cammognak lassudan,
azt hiszik, hogy tanyájuk közel az utba van.
Nincsen mit elsiratni és nincsenek siralmak.
Ökrösszekér és pópa, koporsó és anyó,
az ökrök huznak, szokták, a járom arra jó.