József Attila: Vasile Ciocalteu Egyedül
Vasile Ciocalteu
Egyedül
Egyedül
Mit finomság! Legyen a költemény
göcsös és görbe, mint furkósbotom;
ha varjú károg körülöttem, én
parittyát fogok és agyondobom.
göcsös és görbe, mint furkósbotom;
ha varjú károg körülöttem, én
parittyát fogok és agyondobom.
Sok az ellenségem. Mint síkon át,
toronyból nézek el fejük fölött;
mellvasalásul kast kötök,
beléfonva dühük csengő fűrészfogát.
toronyból nézek el fejük fölött;
mellvasalásul kast kötök,
beléfonva dühük csengő fűrészfogát.
Talizmánul a húsomat akarnák!...
Ha nem látnak - elvesztem, azt hiszik,
bár nem hordják föl ide íjjaik
vékonyka zsenge nyilukat, - a szalmát.
Ha nem látnak - elvesztem, azt hiszik,
bár nem hordják föl ide íjjaik
vékonyka zsenge nyilukat, - a szalmát.
Alám egy vén, születve már, veszett
farkasból három szőrszálat vetett,
bölcsőm ezüsttel löttyentette le,
sün tüskéjével dugta pólyámat tele.
farkasból három szőrszálat vetett,
bölcsőm ezüsttel löttyentette le,
sün tüskéjével dugta pólyámat tele.
Most hát a foszfort sárban keresem,
szöszgomolyban az élet fonalát.
S mind megfutnak, mert borzas a fejem -
s ha elvész a kalap, legalább gyors a láb, -
nem mernek ezek hátranézni sem.
szöszgomolyban az élet fonalát.
S mind megfutnak, mert borzas a fejem -
s ha elvész a kalap, legalább gyors a láb, -
nem mernek ezek hátranézni sem.
