József Attila: A JÁMBOR TEHÉN
piros leányzók állnak illeteg.
Várják az egyetlenke tehenet.
Friss széna barnul már a jászolukba.
Dús tőgye duzzadt, nagy szemére zúgva
bögölyhad-köd telepszik. Lába durva.
Fődísze rossz kolomp korcs szarv helyett.
Most megfejik - a gyér fűből bő tej lett
s tejét nyugodtan adja le szegény.
Öreg jámbor bolond, de jó tehén -
tavaly is, most is drága borjat ellett.