József Attila: HYMNUS AZ ÉLETHEZ
Egy rabszolgád fohászkodik hozzád -
Bocsáss, ha szava átokba fúl.
Csókokkal tapasztjuk, aggyal vakoljuk,
S italod vérünk, mámorunk.
Bús proletárod - ó nyomorult Élet!
Mások vigan vasárnapolnak.
De nem bánom, víg vígan fusson,
Én erős karral kicsikarom tőled
Csakazértis az ősi jussom.
És öblös mellel hymnusodat zengem,
Futottam már, de most kivárlak.
Ó, hogyha néha riadok is tőled -
Nagyuram, Élet ne taszíts el!