József Attila: ÜDVÖZLÉS
ÜDVÖZLÉS
Ma újfent üdvözöl szivem
A szomorúság enyhiben.
A szomorúság enyhiben.
Ma száll szerelmem bronzhajadra,
Mint holdsugár pajkos patakra.
Mint holdsugár pajkos patakra.
Ma bús torokbul hull a szó,
Mint holt fölött a puskaszó.
Mint holt fölött a puskaszó.
Ma nem fogynék ki én a csókbul:
Galamb szemelne friss kacsókbul.
Galamb szemelne friss kacsókbul.
Ma ím elődbe térdelek,
Szerelmesen köszöntelek.
Szerelmesen köszöntelek.
De férfiságom harcra int,
Csitítom, fölpattan megint.
Csitítom, fölpattan megint.
S oly bús szivem, hogy még megöllek.
Nem ma, ne félj, ma üdvözöllek.
Nem ma, ne félj, ma üdvözöllek.
1922. nov. 9.
