József Attila: BÁNAT
Lágy libegés, - a levelek zizegnek,
mint a röpcédulák. A föld csöndje
Minden hatalmat!... Lombos hajamba
száraz ág hull. A száraz ágak hullnak.
Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgok.
Egy pillanatra se martak ki, csak
s kijöttem, hogy erőm összeszedje,
mint a néni a gallyat, a bánat.
eltünődve nézi benne arcát
és mostan nem tud dolgozni tőle.