Juhász Gyula: A rohateci Máriánál
A rohateci Máriánál
Morva határ és szeptemberi táj,
Oly kékek a hegyek.
Szívemben orgonál ma, ami fáj:
Máriához megyek.
Oly kékek a hegyek.
Szívemben orgonál ma, ami fáj:
Máriához megyek.
Ó idegeni, boldog Szűzanya,
Te fekete-fehér,
A születésed napja ez a nap
S szívem már nem remél.
Te fekete-fehér,
A születésed napja ez a nap
S szívem már nem remél.
Idegen tájak gyermeke vagyok,
De hozzád jöttem én,
A glória, mely fejeden ragyog,
Ragyogjon ma felém.
De hozzád jöttem én,
A glória, mely fejeden ragyog,
Ragyogjon ma felém.
Elhoztam íme, szűz Virág, neked
E táj virágait,
Kései, őszi mind, színükveszett,
De szívem is avitt.
E táj virágait,
Kései, őszi mind, színükveszett,
De szívem is avitt.
S nem kérek én, költő és idegen,
Tőled már földi jót,
Csak engedd, hogy törött tekintetem,
Mely fényeket ivott,
Tőled már földi jót,
Csak engedd, hogy törött tekintetem,
Mely fényeket ivott,
Rajtad legeljen, mint híves patak
Vizén a szarvasok
S lehessek egykor én, fáradt gyerek,
Vidám és bölcs halott.
Vizén a szarvasok
S lehessek egykor én, fáradt gyerek,
Vidám és bölcs halott.
