Juhász Gyula: Máramarossziget
Fajok tanyája, ódon és kies,
Közel az éghez s a magyar határhoz
S a vándorló költőhöz is szives.
Magyart, latint oktattam itten én,
Párizs felé szállt akkor ifjú vágyam,
Fiatalságom ódon Szigetén.
Míg az idő szállt - ó én drága múltam -
Örökre meddőn és múlasztva múlt.
Felém e fényből, mint a másvilágból
És vissza, vissza nem visz oda út.