Juhász Gyula: Csendélet
Arcképe áll az íróasztalon
És mind a kettő mosolyog reám
És mind a kettőt szeretem nagyon.
A koponyától már nem kérdezik,
Csak egy dolog, mit a koponya vall:
Ember, az élet gyorsan eltelik.
Hogy az időm lejárt már, oda van
Legszebb korom, hiába minden itt,
Magam maradtam végre is, magam.
Halál ellen orvosság s ifjuság.
Az elmúlás szédítő peremén
Letépem még egy-két vers mirtusát!