Kölcsey Ferenc: EPIGRAMMÁK
EPIGRAMMÁK
Ifj. B. Vécsey Miklós Szathmármegye főispáni helytartójának beiktatására
Nyugszik az ősz bajnok, de nyomán hős gyermeke felkél
Indúlj! im ragyogó pályád messzére kinyílik,
Díszes az út, de nehéz; kötelesség terhei várnak,
Híve királyodnak ha maradsz majd, s híve hazádnak,
| S lelke hevültében, bátran előre tekint. |
| Hol deli fénnyel atyád csillaga lángol elöl. |
| Hon s fejedelm tőled kérnek erőhez erőt. |
| Vécsey, szent vérnek szent folyadéka maradsz. |
| - - - |
Aki minap ragyogott az egész országnak előtte,
Szép haza vedd azt most vígan fejedelmi kezekből
| S bajnoki lelkével védte megyénknek ügyét, |
| S új életre hevűlj, lángkebelére ha dőlsz. |
| - - - |
Vécsey száll s más Vécsey kél; két nap ragyog; egyik
| Estveli bibor alatt, reggeli fényben ez itt. |
| - - - |
Ősz atya homlokodon zöldell a pálma, pihenj el;
| Ifjú pálmádért pályafutásnak eredj. |
| - - - |
Vécsey, Szathmárnak valamerre határai nyúlnak
Vécsey hív atya volt, az idősb, mig űle közöttünk;
| Kedves név, örvend néked öreg s fiatal. |
| Íme jön a fiatalb, s Vécsey hív atya lesz. |
| - - - |
Van koszorú, de becsesb a szív hálája nemesnek;
Vécsey, Szathmárnak, Nemes Ősz, hálája feléd száll,
Visszatekints pályádra, s fiad gyúladjon utánad,
| S gyöngyöket a dagadó könny folyamatja halad. |
| Vécsey, Szathmárból könnypatak áldja neved; |
| S könnyeket és hálát majd fog aratni veled. |
Cseke, 1829. március 5.
