Kölcsey Ferenc: LYÁNY ÜLT'. . .
LYÁNY ÜLT'. . .
Lyány ült a hold fényében,
Lyány függve kétségében,
Várt és körűltekintett,
Meglát, remegve intett,
| Felé ment a legény, |
| Örömben úszva én, |
Meglát, remegve intett,
| S elömlék kebelén. |
"Lyány, ó leány ha csenddel
Lopvást, lopvást jövend el
Nem szólt, csak elpirúla,
Mosolygott s rám simúla,
| A másik éj is int, |
| A boldog pár megint!" |
Mosolygott s rám simúla,
| S csókokkal öszvehint. |
"Menj ó legény, röpdeznek
S ott benn fölébredeznek
Jöttem, de szívszorúlva."
S zengtek, de rám borúlva,
| Hajnal fúvalmai, |
| Anyám s leányai. |
S zengtek, de rám borúlva,
| Búcsúszót ajkai. |
Itt állok a szabadban,
Az árnyas boltozatban
S mélyében kebelemnek
Szelíd dalok teremnek,
| A nap csendben jön fel, |
| Csalogány énekel; |
Szelíd dalok teremnek,
| S szívem dobog s tüzel. |
Álmosd, 1815. január 1.
