Kölcsey Ferenc: RÁKOS
RÁKOS
Rákos, bolyongék partjaidon, s vized
Hullámit ittam s keblem emelkedett,
Hullámit ittam s keblem emelkedett,
| Könny forrt szememben, s érzeményim |
| Szívem alatt tüzesedve vívtak! |
Körűlem érzém egykori hőseink
Árnyékainak gyönge fuvallatit,
Árnyékainak gyönge fuvallatit,
| Az égi szellem fürteim közt, |
| S arcom előtt suhogott csapongván. |
Hajh, látom őket sátoraik közűl
A népesűlő térre tolongani,
A népesűlő térre tolongani,
| Buzgó kebelt látok hazámért, |
| S lángszemeket dagadó könyekkel! |
"Fegyverre, jőn az ellen erős hada."
S ím villog a kard, s tárogató riad,
S ím villog a kard, s tárogató riad,
| A büszke ló szökdell, nyihog, fúv, |
| A lovag űl diadalmi tűzzel. |
És nem kerűlnek mély sebeket s halált,
Ki halni tud, nincs járom erős nyakán,
Ki halni tud, nincs járom erős nyakán,
| Néked, tenéked szent szabadság |
| Áldozik a nemesen kifolyt vér! |
Magozz fel, ó vér, puszta mezőnk fölett,
S teremj magodból szép csemetét nékünk!
S teremj magodból szép csemetét nékünk!
| Ah, szélveszek közt nyert honunkat |
| Rút puhaság özönébe fojtjuk! |
Habzik borunk a tág kehely öble közt,
Tolongva zúgunk táncpaloták felé,
Tolongva zúgunk táncpaloták felé,
| S förtéztetett lyány karja közzé |
| Szórja vadúl erejét az ifjú. |
Romlasz magyar nép, romladozol hazám,
És lassan őrlő féreg emészt belől,
És lassan őrlő féreg emészt belől,
| Ha fog kigyúlni magzatidnak |
| Szűk kebelökben az égi szikra? |
Cseke, 1821. október
