Komjáthy Jenő: ÁRNYÉK BORULT RÁM ...
ÁRNYÉK BORULT RÁM ...
Árnyék borult rám, néma, hosszú.
A régi kín, a régi bosszú
Szívembe nyúlt.
A régi kín, a régi bosszú
Szívembe nyúlt.
Hiába lepte csalfa kéreg,
A lassu tűz, a lassu méreg
Még fölemészt.
A lassu tűz, a lassu méreg
Még fölemészt.
Magasba föl hiába szállok,
Az ősi bú, az ősi átok
A porba sújt.
Az ősi bú, az ősi átok
A porba sújt.
Mit ér, ha mindjárt égig érek,
E lobogó, e büszke élet
Csak síri láz.
E lobogó, e büszke élet
Csak síri láz.
Csak homlokom ragyog derűben,
Mindenha itt setteng körűlem
A titkos árny.
Mindenha itt setteng körűlem
A titkos árny.
Tudom, hogy győzni fog az Eszme,
De útja vérrel van jegyezve,
A hősre gyász.
De útja vérrel van jegyezve,
A hősre gyász.
Az Eszme lesz diadalívem,
Fönnen csapong az ész, de szívem
Titokba sír.
Fönnen csapong az ész, de szívem
Titokba sír.
Az Istenek honába szállnék,
Ott is elér a hosszu árnyék
És elborít.
Ott is elér a hosszu árnyék
És elborít.
Szivemre hull a méla alkony,
Leszáll az éj utána titkon,
A mély ború ...
Leszáll az éj utána titkon,
A mély ború ...
[Szenic, 1890. szeptember 28.]
