Komjáthy Jenő: KÉRDÉSEK
KÉRDÉSEK
Valami bűv, mámoros álom
Reszket a lények méla szemén,
Remeg a légben, rezg a füszálon,
Surran a földnek tarka szinén.
Reszket a lények méla szemén,
Remeg a légben, rezg a füszálon,
Surran a földnek tarka szinén.
Honnan e mámor? Honnan ez álom?
Szív hova száll? Virág mire nyit?
Egy-e a Szépség és az Igazság?
Egbül a földre vezet-e hid?
Szív hova száll? Virág mire nyit?
Egy-e a Szépség és az Igazság?
Egbül a földre vezet-e hid?
Valami pajzán, csintalan inger
Játszik a szűz szempilla alatt,
Rózsaszemérmet ragad a tenger,
Zajlik a vér a hószin alatt.
Játszik a szűz szempilla alatt,
Rózsaszemérmet ragad a tenger,
Zajlik a vér a hószin alatt.
Honnan e kellem? Honnan e bűbáj?
Csókba, gyönyörbe mért ful az éj?
Céltalan üdvre mért tör a semmi?
Hol van az okfő s hol van a cél?
Csókba, gyönyörbe mért ful az éj?
Céltalan üdvre mért tör a semmi?
Hol van az okfő s hol van a cél?
Valami titkos, édes igézet
Hint a szivekbe mákonyi kéjt,
Küld a virágok kelyhibe mézet,
Lányok ölébe csalfa legény.
Hint a szivekbe mákonyi kéjt,
Küld a virágok kelyhibe mézet,
Lányok ölébe csalfa legény.
Minek e játék? Minek e tréfa?
Pajkos örömre mért jön a bú?
Minek e csalfa, balga bujósdi?
Mért hull a porba a szűz koszorú?
Pajkos örömre mért jön a bú?
Minek e csalfa, balga bujósdi?
Mért hull a porba a szűz koszorú?
Valami csodás, végtelen érzés
Suttog az erdők ága-bogán,
Tűzre fokozza őshegyek ércét,
Zúg a világok fürge sokán,
Suttog az erdők ága-bogán,
Tűzre fokozza őshegyek ércét,
Zúg a világok fürge sokán,
Mért dul a tűz? Mit suttog a szellő?
Honnan e lánghév? Honnan e láz?
Hol van a mélye? Hol van a nyitja?
Más-e a lényeg, más-e a máz?
Honnan e lánghév? Honnan e láz?
Hol van a mélye? Hol van a nyitja?
Más-e a lényeg, más-e a máz?
Valami őrült, féktelen áram
Vágtat a síkon, a bérceken át,
Törtet a tarlón, csörtet a sűrűn,
Harsonahangon zúgva dalát.
Vágtat a síkon, a bérceken át,
Törtet a tarlón, csörtet a sűrűn,
Harsonahangon zúgva dalát.
Vajj hova száguld? Ó, van-e lelke?
Érez-e, s vajj mit érez a vész?
Ó, van-e, kérdem, szív a viharban?
És van-e szellem? És van-e ész?
Érez-e, s vajj mit érez a vész?
Ó, van-e, kérdem, szív a viharban?
És van-e szellem? És van-e ész?
Hova siettek, hova rohantok
Szertelen, ádáz, büszke erők?
Révbe se köttök, partra se juttok,
Nem ad az ég, sem a föld pihenőt.
Szertelen, ádáz, büszke erők?
Révbe se köttök, partra se juttok,
Nem ad az ég, sem a föld pihenőt.
Ó, van-e lényeg? Fölszin-e minden?
Mélyibe nem hat emberi szem.
Jaj, beh magányos! Jaj, beh talányos!
Átok uralg-e mindeneken?
Mélyibe nem hat emberi szem.
Jaj, beh magányos! Jaj, beh talányos!
Átok uralg-e mindeneken?
Végtelen örvény, nyílj meg előttem!
Állj! Ki vagy? Szólj hát, vad rohanat!
Vessetek lobbot szellemi szférák,
Esdeni hallván hő szavamat!
Állj! Ki vagy? Szólj hát, vad rohanat!
Vessetek lobbot szellemi szférák,
Esdeni hallván hő szavamat!
Isten az égben, ördög a mélyben,
Válaszod esdem, követelem!
Eleget láttam, eleget éltem,
Gúnyt minek űz e játszma velem?
Válaszod esdem, követelem!
Eleget láttam, eleget éltem,
Gúnyt minek űz e játszma velem?
Céltalan célra, úttalan úton,
Járjak-e mindig álmatagon?
És az egészről, e csodalétről
Végre lemondjak hullatagon?
Járjak-e mindig álmatagon?
És az egészről, e csodalétről
Végre lemondjak hullatagon?
Céltalan élet munkanyügében
Elpazaroljam ifju erőm?
Túlnani látás dőre fejében
Hulljak-e sírba majd epedőn?
Elpazaroljam ifju erőm?
Túlnani látás dőre fejében
Hulljak-e sírba majd epedőn?
Vagy csak a részlet nyitva előttünk?
Csukva örökre az isteni telj?
Vagy maga félszeg tán a teremtés?
Teljesen értőn sohse felel?
Csukva örökre az isteni telj?
Vagy maga félszeg tán a teremtés?
Teljesen értőn sohse felel?
Büszke hatalmak! Szóba se állnak,
Tova sietnek mind hidegen.
Ó, mi talányos! Vajmi magányos!
Érzem, ah, érzem, mind idegen.
Tova sietnek mind hidegen.
Ó, mi talányos! Vajmi magányos!
Érzem, ah, érzem, mind idegen.
