Kosztolányi Dezső: AZ ÉJ A KERTBE MEGY
lehajtja csüggedt, álmodó fejét, |
csak a virág hallhatja, merre lép. |
csattogva és ezüstösen, |
testén sötét köpeny. |
"Az Éj, az Éj suhan ide." |
nem zümmög a kis méhike. |
a fehér és piros kerten tova. |
ott megmaradt a lábnyoma. |
amint a fű hegyéhez ér. |
és álmodik fehéren a fehér. |