Kosztolányi Dezső: SZERELMES LÁNY
ébredtem és kevély
lengésbe vitt a vágyam.
Hol életem s az ágyam
s hol kezdődik az éj?
én volnék, szerteszét;
áttetsző, mint a kristály,
mély, néma és setét.
fognám magamba én;
oly nagy szivem s vivódik;
el is ereszteném
tartottam is talán.
A végzetem - keresztem
oly furcsán néz ma rám.
közt én bús elvesző,
mozgó akár a boldog
és illatos mező.
s fél, hogy egy hang felel,
mert sorsom az, hogy másban
nyom nélkül vesszek el.