Kosztolányi Dezső: VIHAR
s az orkán
bút tornyoz a gyászbahaló egek ormán,
elfödve a földet egészen:
(kit vágy tüze éget,
hogy hősi néped
az égbe vezesd).
Vízszintes tarkód érzem akkor,
Mazeppa.
hátára kötözve az éj fenyeget,
eltűnik a föld, a világ, a vidám
s csak őt tudom én, a hatalmas eget.
s úgy fekszem alatta épp,
mint lenn a vidék;
szemem nyitott, akárcsak a tó
és benne látható
az ég.