Kosztolányi Dezső: ANAKREON-UTÁNZATOK
ANAKREON-UTÁNZATOK
Leconte de Lisle
A KANCA
Ó ifjú kanca, te tüzes szemű,
amerre futsz, ledől a gyenge fű,
szádon havas ezüst-tajték szalad,
csorgó verejték mossa oldalad.
Trák pusztaságnak virgonc gyermeke,
nyeritsz a parton, élettel tele,
bontott sörénnyel szállsz s le nem bukol,
még a sebes dámvad sem ér utol.
De térded nemsokára meglazul,
s hiába küzdesz, birkozol vadul,
a földre rogysz s nem sért a hódolat -
zabládba mar majd hófehér fogad.
amerre futsz, ledől a gyenge fű,
szádon havas ezüst-tajték szalad,
csorgó verejték mossa oldalad.
Trák pusztaságnak virgonc gyermeke,
nyeritsz a parton, élettel tele,
bontott sörénnyel szállsz s le nem bukol,
még a sebes dámvad sem ér utol.
De térded nemsokára meglazul,
s hiába küzdesz, birkozol vadul,
a földre rogysz s nem sért a hódolat -
zabládba mar majd hófehér fogad.
A KUPA
Vedd ez ezüst tömböcskét, fürge ötvös,
de ebből harci szobrot mégse tördöss,
inkább hasas és öblös serleget,
hol a tüzes bor lázasan pezseg.
S falára a Pleádokat ne vésd:
legyen rajt a vidám menád-tömeg,
metszd rája a az aranyló fürtöket,
a gömbölyű hordót, a víg szedést,
hol a szedők a pénzelő lakosnak
bíbor lábakkal fürtöket taposnak,
hogy rajzaiddal Évoét elénk hozd
s lássuk vig Aphroditét, édes Éroszt,
s égjünk a sok tüzes szívü szüzér,
kiket díszít a verbénás füzér.
de ebből harci szobrot mégse tördöss,
inkább hasas és öblös serleget,
hol a tüzes bor lázasan pezseg.
S falára a Pleádokat ne vésd:
legyen rajt a vidám menád-tömeg,
metszd rája a az aranyló fürtöket,
a gömbölyű hordót, a víg szedést,
hol a szedők a pénzelő lakosnak
bíbor lábakkal fürtöket taposnak,
hogy rajzaiddal Évoét elénk hozd
s lássuk vig Aphroditét, édes Éroszt,
s égjünk a sok tüzes szívü szüzér,
kiket díszít a verbénás füzér.
A MÉH
A zöld hegyen Érosz, kérkedve fenn,
meglopta a köpűt egy reggelen;
de rajtakapta őt egy méhike.
Hozzá repült s megszúrta sebtibe.
Könnyekbe fúlva állt a balga isten,
ujjára fujt, hogy nagy baján segítsen.
S feledve íjját, rőten a haragtól,
Cyprishez átszállott sietve akkor:
- Anyám, sebet kaptam egy kis kigyótúl,
megmart fulánkja... szólt s esengve sírt is.
Mosolyosan szólt a szavára Cypris:
- Te oly sebet szursz majd, - mely sose
gyógyul...
meglopta a köpűt egy reggelen;
de rajtakapta őt egy méhike.
Hozzá repült s megszúrta sebtibe.
Könnyekbe fúlva állt a balga isten,
ujjára fujt, hogy nagy baján segítsen.
S feledve íjját, rőten a haragtól,
Cyprishez átszállott sietve akkor:
- Anyám, sebet kaptam egy kis kigyótúl,
megmart fulánkja... szólt s esengve sírt is.
Mosolyosan szólt a szavára Cypris:
- Te oly sebet szursz majd, - mely sose
gyógyul...
