Kosztolányi Dezső: A BÖLCS SZAVA
A BÖLCS SZAVA
Ismeretlen költő
Kihajtok a Keleti Kapuba.
A temető bámul rám, mint egy csuda.
Fehér virágok miriádja zúg,
ciprustól és fenyőtől bús az út.
Lenn a halottak régi serege,
fölöttük éj, fekete, fekete.
Alusznak a Sárga Tavaszba végig,
nem is kelnek föl sok-sokezer évig.
Fény és homály közt áll örök csata,
év illan el, mint hajnal harmata.
Csöpp út az életed, bármeddig élsz,
még annyi sem vagy, mint a kő, az érc.
"Gyászolni fogják azt, aki ma gyászol -
mondá a Bölcs -, akárhogy is vigyázol.
Ihatsz varázsitalt és mérgeket,
nincs halhatatlanság itt teneked.
Inkább igyál hát vidám, régi bort
s hordj selymeket és bársonyt és bibort."
A temető bámul rám, mint egy csuda.
Fehér virágok miriádja zúg,
ciprustól és fenyőtől bús az út.
Lenn a halottak régi serege,
fölöttük éj, fekete, fekete.
Alusznak a Sárga Tavaszba végig,
nem is kelnek föl sok-sokezer évig.
Fény és homály közt áll örök csata,
év illan el, mint hajnal harmata.
Csöpp út az életed, bármeddig élsz,
még annyi sem vagy, mint a kő, az érc.
"Gyászolni fogják azt, aki ma gyászol -
mondá a Bölcs -, akárhogy is vigyázol.
Ihatsz varázsitalt és mérgeket,
nincs halhatatlanság itt teneked.
Inkább igyál hát vidám, régi bort
s hordj selymeket és bársonyt és bibort."
