Kosztolányi Dezső: KERESZTÚTON
KERESZTÚTON
1 Sürgöny
Tán most esik meg éppen... Borzalom.
Röpül a vészhír a kis szikra szárnyán.
Egy pillanat s már száll, minthogyha látnám
az éjbe rezgő vékony fonalon.
Röpül a vészhír a kis szikra szárnyán.
Egy pillanat s már száll, minthogyha látnám
az éjbe rezgő vékony fonalon.
Vadul süvölt mérföldek tengerén,
felnyög az ismeretlen, éji róna
s a szikra, mint a puskacső golyója,
szívembe forog s fut, rohan felém.
felnyög az ismeretlen, éji róna
s a szikra, mint a puskacső golyója,
szívembe forog s fut, rohan felém.
Látom magam. Perc múlva fölkelek,
sápadtan a rezgő ajtóba rontok,
egy szó átszúrja majd a szívemet.
sápadtan a rezgő ajtóba rontok,
egy szó átszúrja majd a szívemet.
Köröttem zűrzavar, sötét csoportok,
az arcom elsötétül, szám fehér,
meredten állok. És a hír elér.
az arcom elsötétül, szám fehér,
meredten állok. És a hír elér.
2 Holnap
Az utca árnyán gubbasztok. Derül.
Fagyos szelek zúgnak, vacogva félek
s szeretném megragadni még az éjet,
de jő a holnap kérlelhetetlenül.
Fagyos szelek zúgnak, vacogva félek
s szeretném megragadni még az éjet,
de jő a holnap kérlelhetetlenül.
Vak sejtelem, hagymázos félelem
csap lázban égő, fájó homlokomra,
valami súgja, hogy még meghalok ma,
és futni vágyom bőszen, esztelen.
csap lázban égő, fájó homlokomra,
valami súgja, hogy még meghalok ma,
és futni vágyom bőszen, esztelen.
Kék szikra serked az ég peremén,
egy láthatatlan árnyék karja megkap,
jön a derűs ma s meghalt már a tegnap.
egy láthatatlan árnyék karja megkap,
jön a derűs ma s meghalt már a tegnap.
Múl az idő s csak állok tétlen én,
a fény a tájon nagy csíkokba szétfolyt
s a tarjagos ég arca csupa vérfolt.
a fény a tájon nagy csíkokba szétfolyt
s a tarjagos ég arca csupa vérfolt.
1906
