Kosztolányi Dezső: LEFEKVÉS UTÁN
LEFEKVÉS UTÁN
Sóhajtanak a bútorok ropogva,
titkos szavaktól reszket a homály.
A lámpa füstje besuhan az orrba
s az ágy fölött fullasztva szálldogál.
titkos szavaktól reszket a homály.
A lámpa füstje besuhan az orrba
s az ágy fölött fullasztva szálldogál.
Az óra ver és félős hangulat nyom,
a ház lakója nyughelyére tér.
Mamlasz tevés-vevés hallszik a padlón,
vak buzgalommal rágcsál az egér.
a ház lakója nyughelyére tér.
Mamlasz tevés-vevés hallszik a padlón,
vak buzgalommal rágcsál az egér.
Fülünkre húzzuk hűvös paplanunkat,
pillánk nehéz, tüdőnk lihegve fullad
és halhatatlan félést érezünk.
pillánk nehéz, tüdőnk lihegve fullad
és halhatatlan félést érezünk.
S a zárt kapun bejő egy szörnyü férfi,
fehér a leple - még nevünk se kérdi -
ágyunkra ül s beszélni kezd velünk.
fehér a leple - még nevünk se kérdi -
ágyunkra ül s beszélni kezd velünk.
1907
