Kosztolányi Dezső: A VADKANOS CÍMER
A VADKANOS CÍMER
Detlev von Liliencron
Hollók, sötétlő rengeteg,
hol csapzott tölgyek rengenek
s bárányka sose béget:
király vadkannal ví csatát,
s a sebzett vadkan visszavág,
lesik, halál-e, élet?
hol csapzott tölgyek rengenek
s bárányka sose béget:
király vadkannal ví csatát,
s a sebzett vadkan visszavág,
lesik, halál-e, élet?
De robban, mint a jaguár,
a haja borzad, a sugár
Henning a bokron áthat:
különben hercegi cseléd,
vadászinas, most közbelép
segítni a királynak.
a haja borzad, a sugár
Henning a bokron áthat:
különben hercegi cseléd,
vadászinas, most közbelép
segítni a királynak.
Jutalma kastély, tartomány,
mit a király küld, a lován
aranypiros szalag van.
Lovag tekint a címerén,
sisakrostélyos s feketén
kísért a szörnyű vadkan.
mit a király küld, a lován
aranypiros szalag van.
Lovag tekint a címerén,
sisakrostélyos s feketén
kísért a szörnyű vadkan.
Évszázad múlik és suhan,
mint perc. A párka lassudan
fonalát szőtte-rakta.
A nemzetség most kis patak,
most nagy folyó, mély s hallgatag,
most habzó katarakta.
mint perc. A párka lassudan
fonalát szőtte-rakta.
A nemzetség most kis patak,
most nagy folyó, mély s hallgatag,
most habzó katarakta.
Most zátonyos, beteg, kis ér,
mit fáradt estbíbor kisér
s tovább enyész a dombról:
tavaszi lombok közt busul
egy kis, finom kegyelmes úr,
ugyan mire is gondol?
mit fáradt estbíbor kisér
s tovább enyész a dombról:
tavaszi lombok közt busul
egy kis, finom kegyelmes úr,
ugyan mire is gondol?
Halál, a vén dzsidás-vitéz
megfogta őt és kézbe-kéz
gyorsan tovább sodorja.
A koszorút széttépi, haj,
kivész, kihal az ősi faj
s a címer lenn, a porba.
megfogta őt és kézbe-kéz
gyorsan tovább sodorja.
A koszorút széttépi, haj,
kivész, kihal az ősi faj
s a címer lenn, a porba.
