Kosztolányi Dezső: CAESAR
Az álla metszett s gyér ives szemölde.
Ujjong a győztes hadsereg előtte
s félvállról a sok vad vitézre néz.
Ápolt, fehér ujjával simogatja
gőgös lovát - de a lova szimatja
vihart jelez s felhorkan hirtelen.
s zúg a vezényszó, a rest föld dübög,
a légiók vágtatnak szerteszéjjel.
s míg légiói megássák a sírunk,
sátrába tér és diktál: "Írunk - írunk!"