Kosztolányi Dezső: MAGYARORSZÁGHOZ (1849)
(1849)
tompa sóhaj és halálos hörgés hangzik arra már ma.
"Nincsen többé Magyarország! Ott hever lenn a
porondon."
s gyilkoló ádázkodással áll a gőgös, durva zsarnok.
s a szabadság tiszta lángja újra hamvadoz, lohadva.
Busan fénylik a halott hős vértanúi glóriája.
Lengyelország sorsa vár rád, a feledtség, az enyészet.
hőseid sírból kikelnek, mély, sötét halotti sebbel,
és a német vérpadoknak lépcsején elpusztulának.
trónok inganak, zuhannak zsarnokok, silány poroszlók,
a vitéz, merész seregnek úgy zeng, mint győzelmi szózat.