Kosztolányi Dezső: FÁRADT VAGYOK
szép tolla van, akár a papagájnak,
de nem repülhet, sehova se szállhat,
csupán fecseg és önmagába szárad.
házak, melyek ledőlnek hirtelen,
fárasztanak rég engem itt a dolgok,
melyek orvul zizegnek, mint selyem.
bár halni tán még fáradtabb a lélek,
fáradtságban fáradtam el s henyélek.
és szomorúan üldögélve fájok,
mint az örökké fáradt papagájok.