Kosztolányi Dezső: TIVORNYA HAJNALÁN
és egyre hívlak vacogó ajakkal.
Szobám dereng már, itt talál a hajnal
és a szívem csupa fekete vér.
az éj virága csendesen lehervad,
mint egy sötét, nagy rózsa... A meleg nap
parázsa hervasztón reá lehel.
és nézem, mint foszol a könnyű köd,
nehéz pillákkal, lázgyötört szemekkel.
Ott áll az ágyam koporsó gyanánt
s az ablakomba rózsát rak a reggel.