Kosztolányi Dezső: VISZONTLÁTÁS
VISZONTLÁTÁS
Hányszor gondoltam téli éjjel
ha sírtam, mit csinál a tenger?
Most itt vagyok. Tél van. Köd és szél.
És küzködöm a fergeteggel.
ha sírtam, mit csinál a tenger?
Most itt vagyok. Tél van. Köd és szél.
És küzködöm a fergeteggel.
Most itt vagyok. És sírva nézem,
hogy zúg a szél a kékes áron.
Egy lány nevét dobtam beléje,
mi lesz, mi lesz, ha kihalászom?
hogy zúg a szél a kékes áron.
Egy lány nevét dobtam beléje,
mi lesz, mi lesz, ha kihalászom?
De nincs sehol. Hol is keressem?
Köd, tél, habok gyászindulója.
Pedig de sokszor megsirattam
e nyári álmomat azóta.
Köd, tél, habok gyászindulója.
Pedig de sokszor megsirattam
e nyári álmomat azóta.
Fejem a hullámokba fúrom,
felkotrom a sötét fenéket.
Csak víz. Örök víz. Változatlan.
Hát arcom lett csupán fehérebb?
felkotrom a sötét fenéket.
Csak víz. Örök víz. Változatlan.
Hát arcom lett csupán fehérebb?
Más semmi? Mindhiába. Vége.
Hullámmoraj már a szerelmünk.
Húzzuk szemünkre kalapunkat.
Föl a fejet. Szépen. Temessünk.
Hullámmoraj már a szerelmünk.
Húzzuk szemünkre kalapunkat.
Föl a fejet. Szépen. Temessünk.
Abbázia, 1908
