Madách Imre: A leány és a rózsa
A leány és a rózsa
Virágágyak között
A kis leányka áll,
Nyiló bimbócskaként
Hajnal sugárinál.
A kis leányka áll,
Nyiló bimbócskaként
Hajnal sugárinál.
S mig kedvvel énekel,
Hó ujjai alatt -
Virág, virág után
Lesz hulló áldozat.
Hó ujjai alatt -
Virág, virág után
Lesz hulló áldozat.
S a rózsa szól: ne bánts,
Élvezz, itt díszlek én,
Eldobsz, ha hervadok
Keblednek melegén.
Élvezz, itt díszlek én,
Eldobsz, ha hervadok
Keblednek melegén.
De a lány csak mosolyg,
Hévvel utána nyúl,
A rózsa eltörik,
És harmatkönnye hull.
Hévvel utána nyúl,
A rózsa eltörik,
És harmatkönnye hull.
A kor rohan, virúl
Ismét a rózsatő,
Ismét ott áll a lány,
De halvány, szenvedő.
Ismét a rózsatő,
Ismét ott áll a lány,
De halvány, szenvedő.
Rablott rózsája tán
Ott hervad arcain,
A harmat ott ragyog
Veres szemhéjain.
Ott hervad arcain,
A harmat ott ragyog
Veres szemhéjain.
"Hej rózsa csak virulj;
Én meg nem fosztalak,
Hogy csókold keblemet
Aztán eldobjalak.
Én meg nem fosztalak,
Hogy csókold keblemet
Aztán eldobjalak.
Mint fájhatott sebed,
Csak mostan érezem -
S mint néked, uj tavasz
Jaj, nem virul nekem !"
Csak mostan érezem -
S mint néked, uj tavasz
Jaj, nem virul nekem !"
