Petőfi Sándor: ÉDES ÖRÖM, ITTALAK MÁR...
ÉDES ÖRÖM, ITTALAK MÁR...
Édes öröm, ittalak már,
És hova lett az a pohár,
Amelyből ittalak téged?
Összetörött, cseréppé lett.
És hova lett az a pohár,
Amelyből ittalak téged?
Összetörött, cseréppé lett.
Keserű bú, ittalak már,
És hova lett az a pohár,
Amelyből ittalak téged?
Összetörött, cseréppé lett.
És hova lett az a pohár,
Amelyből ittalak téged?
Összetörött, cseréppé lett.
Fényes nap a szív öröme,
Sötét felhő takarja be.
Sötét felhő a szív búja,
Szellő jön és odább fúja.
Sötét felhő takarja be.
Sötét felhő a szív búja,
Szellő jön és odább fúja.
Olyan vagyok, mint az árnyék,
Mintha temetőben járnék.
Elmult idő, elmult idő,
Te vagy, te vagy a temető.
Mintha temetőben járnék.
Elmult idő, elmult idő,
Te vagy, te vagy a temető.
A temető éjjelében
Bolygótűz az én vezérem.
Mult napjaim sírja felett
Bolygótűz az emlékezet.
Bolygótűz az én vezérem.
Mult napjaim sírja felett
Bolygótűz az emlékezet.
Mozdúlni kezd a levegő,
Halk, de hűvös fuvalom jő,
És tőlem suttogva kérdi:
Nem legjobb-e sosem élni?
Halk, de hűvös fuvalom jő,
És tőlem suttogva kérdi:
Nem legjobb-e sosem élni?
Pest, 1847. február
