Petőfi Sándor: BEAUREPAIRE
BEAUREPAIRE
Hogy kitelt a franciáknál
A király becsűlete:
(Mint ezernyolcszázharmincban
S most valami két hete)
A király becsűlete:
(Mint ezernyolcszázharmincban
S most valami két hete)
Fölberzenkedett a német,
S esküvék, hogy bosszut áll,
Megöli a szabadságot
És megmenti a királyt.
S esküvék, hogy bosszut áll,
Megöli a szabadságot
És megmenti a királyt.
S vitte zsoldos seregét és
Longway már meghódola,
Megy tovább, Verdunön a sor,
Elkezdődik ostroma.
Longway már meghódola,
Megy tovább, Verdunön a sor,
Elkezdődik ostroma.
Verdun gyáva népe reszket,
S reszkető félelmiben
Térd- s fejethajtást határoz,
Hogy bántása ne legyen.
S reszkető félelmiben
Térd- s fejethajtást határoz,
Hogy bántása ne legyen.
De az őrség kapitánya
Beaurepaire mást beszél:
"Hódolásról nem lehet szó,
Még nem oly nagy a veszély.
Beaurepaire mást beszél:
"Hódolásról nem lehet szó,
Még nem oly nagy a veszély.
Ha az ellen fegyverünkbe
Szerelmes, jól van, tehát
Hadd vegye ki kezeinkből,
Mi magunk ne adjuk át."
Szerelmes, jól van, tehát
Hadd vegye ki kezeinkből,
Mi magunk ne adjuk át."
Aki gyáva, siket is, nem
Hallgatott rá a tanács,
Tollat nyujtanak neki, hogy
Irj' alá a hódolást.
Hallgatott rá a tanács,
Tollat nyujtanak neki, hogy
Irj' alá a hódolást.
Beaurepaire elhajítja
A tollat, s fegyvert ragad,
S lelkesűlten és elszántan
Mondja ki e szavakat:
A tollat, s fegyvert ragad,
S lelkesűlten és elszántan
Mondja ki e szavakat:
"Éljétek túl hát a szégyent,
A gyalázatot, de én
Az ellennek csak holttestet
Adni át megesküvém.
A gyalázatot, de én
Az ellennek csak holttestet
Adni át megesküvém.
Bátraink előtt halálom
Majd mint vonzó példa áll...
Én betöltöm esküvésem...
Végszavam: szabad halál!"
Majd mint vonzó példa áll...
Én betöltöm esküvésem...
Végszavam: szabad halál!"
Nekiszegzé kebelének
S elsütötte fegyverét,
S ez szivébül kiszakítá
Életének gyökerét.
S elsütötte fegyverét,
S ez szivébül kiszakítá
Életének gyökerét.
Pest, 1848. február
