Petőfi Sándor: TOLVAJ HUSZÁR
TOLVAJ HUSZÁR
1
Ló dobog, por kél az úton,
Zeng a harsány trombita:
Kvártély, kisbiró! huszárok
Szállanak a faluba.
Zeng a harsány trombita:
Kvártély, kisbiró! huszárok
Szállanak a faluba.
És hogy jöttek, hogy megálltak
A vitézi seregek:
Aggalom s öröm vegyűlve
A lakókat szállta meg.
A vitézi seregek:
Aggalom s öröm vegyűlve
A lakókat szállta meg.
Aggalom s öröm szivökben
Nem hiába lakozik:
A huszárok csínosak, de
Kissé hosszuk újjaik.
Nem hiába lakozik:
A huszárok csínosak, de
Kissé hosszuk újjaik.
"Jól vigyázz leányom édes,"
Mond az aggódó anya,
Nehogy ez vagy az lakunkból
Vélek elvándorlana."
Mond az aggódó anya,
Nehogy ez vagy az lakunkból
Vélek elvándorlana."
2
Ébred a hajnal sugára,
Véle ébred a huszár;
Lóra pattan, induló zeng,
S messze föld fogadja már.
Véle ébred a huszár;
Lóra pattan, induló zeng,
S messze föld fogadja már.
És merengő fájdalommal
Néz utánok a leány;
Köny pereg le szép szeméről,
Mély sohaj kel ajakán.
Néz utánok a leány;
Köny pereg le szép szeméről,
Mély sohaj kel ajakán.
"Mért, leányom, e busongás?
Könybe mért lábbad szemed?"
"Jó anyácskám, meglopának,
Egy... elvitte szívemet."
Könybe mért lábbad szemed?"
"Jó anyácskám, meglopának,
Egy... elvitte szívemet."
Pápa, 1842. június
