Petőfi Sándor: SÍRVERS
SÍRVERS
Nyúgodalom, mely elszállottál a mi szivünkből,
Életet és örömet adnánk a férj s az apának,
Állni soká fog e kő; hamarabb elporlik azonban,
| Szállj ide e sírnak drága lakója fölé. |
| S e kőnél egyebet nem lehet adni neki! |
| Mint lelkünkben ama bánat, amelyet okoz. |
Pest, 1848. augusztus
