Petrőczi Kata Szidónia: XXI.
Oh élet mért mégy el azoktul
Az kik üressek illyen kintul
'S nehezen válnak ez világtul
Nem emésztődvén ily sok bútul.
'S várakozással bús szívemet
Mért nyuityák az párkák éltemet
Hogy felejthetném gyötrelmimet.
Igy gondolkodván nő inségem
Oh ha lészen végbuczu vétem
Tőled 's vígan elköltözésem.
Ki kezébe megnyugvásom ál
Ohajtva várlak 's fájdalommal
Várlak mért késel jöj el halál.
Ha rút vagy tőled nem félek
Hílak téged mert búba élek
Mert tudom te nálad nyugvást lelek.