Reményik Sándor: A rejtelmes virág
A rejtelmes virág
Assyriában, régen
Esett ez az eset,
Ropott legendák szólnak
Róla, de keveset.
Esett ez az eset,
Ropott legendák szólnak
Róla, de keveset.
Király kertjében egy nap,
Nem tudom a napot -
Egy idegen, csodás
Virág találtatott.
Nem tudom a napot -
Egy idegen, csodás
Virág találtatott.
Szára magas, királyi,
A kelyhe néma, zárt,
Tán ma is lázba ejtne
Nem egy virágbazárt.
A kelyhe néma, zárt,
Tán ma is lázba ejtne
Nem egy virágbazárt.
Kertész nem ösmeré.
Bár tudománya sok, -
Király parancsára
Jöttek a mágusok.
Bár tudománya sok, -
Király parancsára
Jöttek a mágusok.
Vontak bűvkört köréje,
Fehéret, feketét.
Az idegen, csodás
Virágot nézdelék.
Fehéret, feketét.
Az idegen, csodás
Virágot nézdelék.
Csend volt, lehete hallni
Kísértet-lépteket,
Míg a legidősb mágus
Szólni merészkedett:
Kísértet-lépteket,
Míg a legidősb mágus
Szólni merészkedett:
"E virág bimbajára
Uram, király, vigyázz!
Ettől jövend fajodra
És udvarodra gyász.
Uram, király, vigyázz!
Ettől jövend fajodra
És udvarodra gyász.
E virág csukott kelyhét
Figyeld: mikor hasad,
Akkor tipord le, vissza
Nem jő a pillanat.
Figyeld: mikor hasad,
Akkor tipord le, vissza
Nem jő a pillanat.
Mert ha kinyílt egyszer
Szelíd, fehér ajka:
Arcod, uram takard el,
Nincs hatalmad rajta."
Szelíd, fehér ajka:
Arcod, uram takard el,
Nincs hatalmad rajta."
S állíták a virágot
Komor őrök közé,
Rá napfény nem mosolygott,
Harmat nem öntözé.
Komor őrök közé,
Rá napfény nem mosolygott,
Harmat nem öntözé.
A zsarnok szólt: Hadd látom:
Hogy esnek a csodák!
S figyelték éjjel-nappal
Fegyveres katonák.
Hogy esnek a csodák!
S figyelték éjjel-nappal
Fegyveres katonák.
S csak néha borzadtak el
A zárt kehely előtt,
Sejtve a bennerejlő
Hallgatag ős-erőt.
A zárt kehely előtt,
Sejtve a bennerejlő
Hallgatag ős-erőt.
Sejtve, hogy lehetetlent
Leső emberszemek,
A virág nyíltát lesve
Az Istent lesik meg.
Leső emberszemek,
A virág nyíltát lesve
Az Istent lesik meg.
S ő csak kész alkotást
Ád az embernek át,
S amíg benn dolgozik,
Nem mutatja magát.
Ád az embernek át,
S amíg benn dolgozik,
Nem mutatja magát.
Az elüldözött álom
Véresre marta fel
Az őr szemét. - Mosolygott
S aludt a zárt kehely.
Véresre marta fel
Az őr szemét. - Mosolygott
S aludt a zárt kehely.
Miatta minden talpig
Acélba öltözött,
Ő pihent: Isten álma
Tigris-fogak között.
Acélba öltözött,
Ő pihent: Isten álma
Tigris-fogak között.
S aztán - egy éjjel mégis
- Így esnek a csodák:
Az őrség szunnyadott el, -
S kinyílott a virág.
- Így esnek a csodák:
Az őrség szunnyadott el, -
S kinyílott a virág.
