Reményik Sándor: Csak egymáshoz
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.