Reviczky Gyula: V. A réteken járok dalolva
S mezei virágot szedek,
Sietve szállnék karjaidba,
És oda adnám mind neked!
Hanem a viszhang nem felel.
Vagy én nem hallom csak? Szivemben
Minden dalol, zeng, énekel.
Futok, és nem birok vele;
S a lég, a láthatár, az erdő
Mind boldogsággal van tele.
Szivem csordultig telve van...
Elrejtem arczomat a fűbe
S zokogni kezdek hangosan.