Reviczky Gyula: Rózsa levele a nevelőből
Pontosan megírom levelemben.
Napjaim hogy' telnek itten el,
S mi foglal el távol tőled engem.
Egy év óta mily sokat haladtam.
Alig-alig fogsz ismerni rám,
Ha megtérek észben gazdagabban.
Ha tanultunk, mulatunk is egykép',
A jó nénék ezt megengedik,
Ha jók voltunk s jól tudtuk a leczkét.
Van barátném, dús a szeretetben.
Velem itt nagyon sok lány lakik,
S valamennyi lányka szeret engem.
Tanitanak minden jóra, szépre.
S szeretnek mint kis testvérüket
S én hálás és jó vagyok cserébe.
Tudom is, hogy ez hasznomra válik.
Óh, de néha már alig lesem
Ölelésed', szívem haza vágyik.
Hívogat a távolból magához,
A falu harangja szól: Gyere
A legjobb, legáldottabb anyához!