Reviczky Gyula: A bánatból...
De én azért nem jajgatok.
Fáradt vagyok, nagy útra készen,
Akár ma is meghalhatok.
És terhetekre nem leszek,
S bucsúmban én csak egyre kérlek:
Anyám mellé temessetek!
Hogy az ő sírja merre van...
Én sem; - nekem a sír is átok;
Magam leszek ott is, magam!
Az éj a temetőre száll:
Keresni fog a másvilágon
Szegény fiad, s meg nem talál!