Reviczky Gyula: Csöndes ember lesz belőlem
De majd csak a temetőben.
Mit e lázas szív sosem tett:
Lent a sírba' megpihenhet.
Válik örök éjszakára.
Ott porlad majd öntudatlan',
S nem lesz többé nyughatatlan.
S ha e fáradt szem bezárul,
Ajkam körül, azt hiszem,
Ott lebeg majd szeliden.
Sem az inség szalmaágyán
Megpihenni nem tudott;
Csak halála volt nyugodt.