Reviczky Gyula: Falun
Megint idejöttem,
E meghitt magányba:
Gyógyírt tőle várva.
Szivem dobogását;
Elvérezni lassan,
Emberek ne lássák.
Az a hajsz előre.
Kedves falum árnya,
Te rejts el előle!
Falum se nyugalmat,
Te rejts el előle,
Falu temetője!
Régi arczok, újra látlak!
Levegőtök' szívom ismét.
Alig bírok válni innét.
Elmerengek, eltünődöm:
Itt szeretnék megpihenni,
Mindörökre rejtve lenni!
Összeolvad lelkem árnya;
Mint a vad, ha megsebezték,
Elbuvik, úgy várja vesztét.
Virágok, illatozzatok.
Csak ti ne legyetek mogorvák.
Azért, hogy én oly bús vagyok.
Lányért epedni láttatok:
Majd egykoron halk zizegéssel
Jelentsétek, ha meghalok.