Reviczky Gyula: Fiatal házasnak
Te voltál egymagad barátom.
Kaczaja, kínja életemnek
Lelkedből hozzám visszazengett.
(Mit is tehettem volna érted!),
Szived szivemhez nőtt egészen,
Megosztád üdvöm', szenvedésem'.
Ki szíved' elrabolta tőlem.
Csak kézszorítást kap barátod,
Mig a hitvest szivedre zárod.
Mohó vágy hirtelen kilobban.
Koldús leszen szükebb napokra,
Ki boldogságát pazarolja.
De egész kert illatja méreg.
Kis örömek teszik ki üdvünk',
Miket a gondoktól kiküzdünk.
(Nem adhatok csak jó tanácsot):
Legyetek búban, örömekben
Oly jó barátok, mint mi ketten.