Reviczky Gyula: Palinódia
Palinódia
Nagy bánatom van, szörnyü bánatom!
Kerget kopár, utatlan utakon.
Ugy megrontott, ugy összeforrt velem,
Hogy lelkemről nem rázhatom le, nem!
Kerget kopár, utatlan utakon.
Ugy megrontott, ugy összeforrt velem,
Hogy lelkemről nem rázhatom le, nem!
Mig ifju voltam, küzdöttem vele;
De íme, megjött életem dele,
S melyet hiszékeny ifjuság igért:
Az a világ csak légvár, semmiség.
De íme, megjött életem dele,
S melyet hiszékeny ifjuság igért:
Az a világ csak légvár, semmiség.
Óh, éltem átka, sűrü rengeteg,
Van-é utad, mely kifelé vezet?
Van-é tul csöndeden, homályodon
Egy kis zugoly, hol megnyugodhatom?...
Van-é utad, mely kifelé vezet?
Van-é tul csöndeden, homályodon
Egy kis zugoly, hol megnyugodhatom?...
Örök magányban, életem delén
Meghasonolva a reménnyel, én
Itt állok, s vissza már nem térhetek;
Nem kezdhetek egy másik életet.
Meghasonolva a reménnyel, én
Itt állok, s vissza már nem térhetek;
Nem kezdhetek egy másik életet.
Gonosz lidércz, ki egykor biztatál,
Ki, hogy kövesselek, csábitgatál:
Meddig kövessem áltató nyomod'?
Végső szavam hozzád: Légy átkozott!
Ki, hogy kövesselek, csábitgatál:
Meddig kövessem áltató nyomod'?
Végső szavam hozzád: Légy átkozott!
Sokáig, bár a szívem vérezett,
Koldus-reménnyel áldottam neved';
De te a szenvedőt kigúnyolod.
Jaj, a ki hisz neked. Légy átkozott!
Koldus-reménnyel áldottam neved';
De te a szenvedőt kigúnyolod.
Jaj, a ki hisz neked. Légy átkozott!
Ki tudja, meddig bírja még szivem
S hol roskad össze majdan vériben...
Nem bánom én, akárhol, egyre megy;
Azt nézem én csak, hol pihenhetek.
S hol roskad össze majdan vériben...
Nem bánom én, akárhol, egyre megy;
Azt nézem én csak, hol pihenhetek.
