Rimay János: [XIV] MÁS
[XIV] MÁS
*Nóta: Bizonnyal ismérem*
Kerekdéd ez világ, gömbölyű, mint lapta,
Ritkán vált, ki őtet kezével jól kapta,
S véle keblét rakta,
És kedvelt javait vidám szívvel lakta.
Ritkán vált, ki őtet kezével jól kapta,
S véle keblét rakta,
És kedvelt javait vidám szívvel lakta.
Minthogy állhatatlan, nem szűnik forgása,
Fénlik, setétlik is napja változása,
Nincs állapodása,
Gyakran szélzúgásban tetszik is morgása.
Fénlik, setétlik is napja változása,
Nincs állapodása,
Gyakran szélzúgásban tetszik is morgása.
Illy maga erkölcsű s természetű népek,
Istentelenségben kik hevernek s élnek,
S vétkekben nem félnek,
Véle jól alkusznak s benne gyönyörködnek.
Istentelenségben kik hevernek s élnek,
S vétkekben nem félnek,
Véle jól alkusznak s benne gyönyörködnek.
Lévén édes anyja minden latorságnak,
Mostohán ád kedvet s helt az jámborságnak,
Örvend gonoszságnak,
Szaporít okokat sok háborúságnak.
Mostohán ád kedvet s helt az jámborságnak,
Örvend gonoszságnak,
Szaporít okokat sok háborúságnak.
Légy bár ollyan jámbor, mint Curius s Cató,
Tudományban oly nagy, mint Homerus s Plató,
Ki volt mindenlátó,
Ha pénzed nincs, lehetsz ehhez csak bőrgyártó.
Tudományban oly nagy, mint Homerus s Plató,
Ki volt mindenlátó,
Ha pénzed nincs, lehetsz ehhez csak bőrgyártó.
Légy, mint Diagoras, ollyan istentelen,
Claudius- s Neróhoz hasomló kegyetlen,
Vakmerő szemtelen,
Csak légyen sok pénzed, ülhetsz az fő helyen.
Claudius- s Neróhoz hasomló kegyetlen,
Vakmerő szemtelen,
Csak légyen sok pénzed, ülhetsz az fő helyen.
Pénz tiszteltet, éltet, magasztal, dicsírtet,
Nem hagyhat egyedül, sokakkal kísírtet,
S csaknem szentnek hitet,
Fejedelmi nevet ő szerez s készíttet.
Nem hagyhat egyedül, sokakkal kísírtet,
S csaknem szentnek hitet,
Fejedelmi nevet ő szerez s készíttet.
Pénzen jár ez világ, pénz ő talyigája,
Fösvény embereknek szerelmes igája,
Mert szíveket rágja,
Ha erszények száját kezek gyakran vájja.
Fösvény embereknek szerelmes igája,
Mert szíveket rágja,
Ha erszények száját kezek gyakran vájja.
Ez világ bémerült az pénzszeretetben,
Kevesen örvendnek az igaz életben,
Jó cselekedetben
S az isteni csendesz lelkiisméretben.
Kevesen örvendnek az igaz életben,
Jó cselekedetben
S az isteni csendesz lelkiisméretben.
Ez volna peniglen az állandó, szép kincs,
De rajta nem kapunk, mert böcsületi nincs,
Akárhová tekints,
Pénzhez úgy ragadunk, mint az ebhez killincs.
De rajta nem kapunk, mert böcsületi nincs,
Akárhová tekints,
Pénzhez úgy ragadunk, mint az ebhez killincs.
Ki-ki inkább szeret pénzzel gazdagulni,
Hogynem életében naponként jobbulni
S elmében gyógyulni,
Maga ezzel szokott ember boldogulni.
Hogynem életében naponként jobbulni
S elmében gyógyulni,
Maga ezzel szokott ember boldogulni.
Elmarad ez világ s minden pénzgyűjtemény,
Hát ne torkoskodjunk, mint vízi hüvelvény,
Lelkem, ne légy kemény,
Szolgáld Istenedet, nem nyél el mély örvény.
Hát ne torkoskodjunk, mint vízi hüvelvény,
Lelkem, ne légy kemény,
Szolgáld Istenedet, nem nyél el mély örvény.
