Somlyó Zoltán: A VENDÉG
A VENDÉG
Vakon köszönt kiélt zsebem,
szemeid zöldre festik:
csendes nagyúr, kerek arany,
vendégem léssz ma estig!
szemeid zöldre festik:
csendes nagyúr, kerek arany,
vendégem léssz ma estig!
Erembe bujsz, szemembe sütsz,
lesz kéjes herce-hurca.
Kiváncsi ma csak rád vagyok.
Maradjon ma az utca!
lesz kéjes herce-hurca.
Kiváncsi ma csak rád vagyok.
Maradjon ma az utca!
Eljöttél hát! De honnan jössz?
Ki unt meg? Ki sír érted?
Csókoltál-e asszonykezet,
sikosat, hófehéret?
Ki unt meg? Ki sír érted?
Csókoltál-e asszonykezet,
sikosat, hófehéret?
Nálam bánat lesz a sorod;
itt nem találhatsz társat.
Az én kezem, az én zsebem
álomra való már csak,
itt nem találhatsz társat.
Az én kezem, az én zsebem
álomra való már csak,
szegény arany... De hogy tüzelsz!...
Talán ott voltál nála?...
Csöndes nagyúr, kerek arany,
gyerünk ki, az utcára!
Talán ott voltál nála?...
Csöndes nagyúr, kerek arany,
gyerünk ki, az utcára!
