Somlyó Zoltán: A BÚS KOVÁCS
A BÚS KOVÁCS
Ó, mondjátok meg, hol van a helyem?
Én kerestem, de sehol nem lelem.
Az ég s a föld közt lengve lebegek,
mint krízis óráján a betegek.
Én kerestem, de sehol nem lelem.
Az ég s a föld közt lengve lebegek,
mint krízis óráján a betegek.
Szemem a messzi űrre vetem én;
sok mindent látok s mi sem az enyém.
Kovács üllőjén cseng a kalapács:
a keze véres, de a dala más!...
sok mindent látok s mi sem az enyém.
Kovács üllőjén cseng a kalapács:
a keze véres, de a dala más!...
Vérnek kell folyni s törjön meg az arc,
ha tisztán csengő hangokat akarsz.
S a test minden izomját láz veri.
míg lelkünk tiszta hanggal gyűl teli.
ha tisztán csengő hangokat akarsz.
S a test minden izomját láz veri.
míg lelkünk tiszta hanggal gyűl teli.
Az üllő mellé álljak: bús kovács?
Hogy messzi zengjen a kopácsolás?
Hogy jól múljanak nyarak és telek:
a vasat verjem addig, míg meleg?...
Hogy messzi zengjen a kopácsolás?
Hogy jól múljanak nyarak és telek:
a vasat verjem addig, míg meleg?...
... Az én vasam kihűlt már és kemény.
És nincs már új tűz, nincs már új remény.
Karom ütésre görbül s pőrölyöm
a hideg vason porrá őrölöm.
És nincs már új tűz, nincs már új remény.
Karom ütésre görbül s pőrölyöm
a hideg vason porrá őrölöm.
