Somlyó Zoltán: ADJÁTOK VISSZA...
ADJÁTOK VISSZA...
Adjátok vissza első indulásom
a faluból a nagy gőzmasinán!
Mikor apám komor szemöldökével
végiglegyintett reszkető fián!
a faluból a nagy gőzmasinán!
Mikor apám komor szemöldökével
végiglegyintett reszkető fián!
Adjátok vissza azt a drága képet,
a vonatablak rengő üvegén;
s az égig szálló sok szent fogadalmat,
mit esküvéssel fogadtam meg én.
a vonatablak rengő üvegén;
s az égig szálló sok szent fogadalmat,
mit esküvéssel fogadtam meg én.
S a kis bársonynadrágot, azt is kérem,
adjátok vissza, apám vette még.
S a kis órát a vékony ezüstlánccal;
s szemem kiváncsi, friss tekintetét!
adjátok vissza, apám vette még.
S a kis órát a vékony ezüstlánccal;
s szemem kiváncsi, friss tekintetét!
S adjátok vissza nékem az anyámat,
mert hisz enyém volt lelke bársonya.
Kanizsán fekszik összekulcsolt kézzel,
mely nem simítja arcom már soha.
mert hisz enyém volt lelke bársonya.
Kanizsán fekszik összekulcsolt kézzel,
mely nem simítja arcom már soha.
Adjátok vissza első irka-firkám
s az ablakon beszálló szél szagát.
S a lámpafényt a tintafoltos irkán,
a nyári álmok édes angyalát.
s az ablakon beszálló szél szagát.
S a lámpafényt a tintafoltos irkán,
a nyári álmok édes angyalát.
A földet, melyben kivirul a bimbó,
s a sziklát, hol a forrás fölbugyog...
Vagy mutassátok meg nékem az ágyat,
melyen holttestem majd feküdni fog.
s a sziklát, hol a forrás fölbugyog...
Vagy mutassátok meg nékem az ágyat,
melyen holttestem majd feküdni fog.
