Somlyó Zoltán: GYÁSZDOBON
GYÁSZDOBON
Egy életről szeretnék énekelni,
egy életről megható éneket.
egy életről megható éneket.
Egy életről szeretnék énekelni
szelid dalokat, édesem, neked.
szelid dalokat, édesem, neked.
Egy életről, amely virágban állott
s valami nagy betegség szállta meg;
s valami nagy betegség szállta meg;
s amely a földi édent sose látta,
ki élte: nem a mennyországba megy.
ki élte: nem a mennyországba megy.
Ha hárfa volna zsibbatag kezemben,
dalom remegne, mint a bús szivek.
dalom remegne, mint a bús szivek.
Hegedűn hogyha dalomat kísérném,
a könnyje hullna ki mindenkinek.
a könnyje hullna ki mindenkinek.
Ha kürtön fújnám alkonyati órán,
talán - talán te is meghallanád...
talán - talán te is meghallanád...
De szívemen, e gyászdobon, a hangok
tompán verik az életem dalát...
tompán verik az életem dalát...
