Somlyó Zoltán: NÉMELY MAGYAR KÖLTŐKHÖZ
NÉMELY MAGYAR KÖLTŐKHÖZ
Fájdalmas mélyből s felleges magasból
ím, hallgassátok megfagyott szavam!
Mindent kiszívott lelkem hőfokából
e mai kor, melynek zord arca van!
ím, hallgassátok megfagyott szavam!
Mindent kiszívott lelkem hőfokából
e mai kor, melynek zord arca van!
| S míg a barátok jobb kezet kínálnak, |
| tudom, a balban ott van a gyilok... |
| Fájdalmas mélyből s felleges magasból |
| szavam felétek még dörögni fog! |
A fényességben, vajj, ti mit kerestek?
hol az igazság lakozik szüzen!
Én meg se látom, ha egy nap elestek,
az öröklét tinéktek nem üzen!
hol az igazság lakozik szüzen!
Én meg se látom, ha egy nap elestek,
az öröklét tinéktek nem üzen!
| Nem ott a fény, hol meggyújtják a lámpát, |
| a végtelen sugára a világ! |
| És biztos útat keres, aki gyönge - |
| de az erős fütyülve nekivág! |
Kuckóban éltem mindig egymagamban
és elfordultam, hogyha jöttetek!
Ti, mint a rimák, smink alatt zokogtok,
én gőggel nézek el fölöttetek!
és elfordultam, hogyha jöttetek!
Ti, mint a rimák, smink alatt zokogtok,
én gőggel nézek el fölöttetek!
| Csak bömböljetek ünnepi menetben |
| lefüggönyözött ablakom alatt! |
| E szegény kornak bús, fekete lantja |
| az én kigyulladt kezemben marad!... |
