Somlyó Zoltán: TITÁNOK VOLNÁNK
TITÁNOK VOLNÁNK
Titánok volnánk mind, ha lelkeinket
nem nyomná átkos, szörnyű félelem,
mely bekopogtat minden éjjelen.
nem nyomná átkos, szörnyű félelem,
mely bekopogtat minden éjjelen.
Mikor halál elé hajlunk az ágyban
s imánk, mint órjás isteni lakat,
lezárja bennünk mind a múltakat.
s imánk, mint órjás isteni lakat,
lezárja bennünk mind a múltakat.
És minden reggel újra kiterítjük
a vágyaink az élet asztalán,
miknek virágja csipkedő csalán,
a vágyaink az élet asztalán,
miknek virágja csipkedő csalán,
mely megújra feltépi sebeinket,
amikre balzsam seholse terem,
mert nyílásuk az örök végtelen.
amikre balzsam seholse terem,
mert nyílásuk az örök végtelen.
Rajtuk keresztül isten izenetje
vigasztalóul szivárog reánk.
S csak áhitozni tud titáni szánk.
vigasztalóul szivárog reánk.
S csak áhitozni tud titáni szánk.
