Szenci Molnár Albert: CXX. ZSOLTÁR
CXX. ZSOLTÁR
T. B.
Könyörgése Dávidnak az ő rágalmazói ellen.
Könyörgése Dávidnak az ő rágalmazói ellen.
1
Én az Úr Istenhez kiálték,
Mikoron nagy ínségben valék,
És bé nem dugá az ő fülét.
Uram, hallgasd meg kérésemet.
Hamis nyelvek gyalázatjátúl,
Életemet ez veszéltől
Tartsd meg kegyelmességedből.
Én az Úr Istenhez kiálték,
Mikoron nagy ínségben valék,
És bé nem dugá az ő fülét.
Uram, hallgasd meg kérésemet.
| Az népeknek hazug szájoktúl, |
Életemet ez veszéltől
Tartsd meg kegyelmességedből.
2
Vajjon az te csélcsapó nyelved
Micsoda hasznot ád tenéked?
De minemő jó dolgot tehet,
Hazudozásával mit nyerhet?
Kit az vitéz megvony kezében,
Azmelly éget olly sebessen,
Mint tűz az fenyőtövisben.
Vajjon az te csélcsapó nyelved
Micsoda hasznot ád tenéked?
De minemő jó dolgot tehet,
Hazudozásával mit nyerhet?
| Szintin mint az nyíl az kézívben, |
Azmelly éget olly sebessen,
Mint tűz az fenyőtövisben.
3
Óh, melly igen nehéz énnékem,
Ez itt lakásom és életem,
Az mesekiták sátorában,
Az kédariták hajlékában.
Hogy kik békeséget gyűlölnek,
Azoknál kell soká laknom,
Kik között nagy én bánatom.
Óh, melly igen nehéz énnékem,
Ez itt lakásom és életem,
Az mesekiták sátorában,
Az kédariták hajlékában.
| Én ezen olly igen kesergek, |
Azoknál kell soká laknom,
Kik között nagy én bánatom.
4
Én mind csak békeséget szóltam,
Háborgástúl magamat óttam,
De ez nem tetszik őnékiek,
Csak had és harc kell ő kedveknek.
Én mind csak békeséget szóltam,
Háborgástúl magamat óttam,
De ez nem tetszik őnékiek,
Csak had és harc kell ő kedveknek.
